Térképlap 1858-ból. A teret 1287-es számmal jelölik.
Archív fotó a térről.
…tartja a falucsúfoló, de mielőtt a valamikori állattartás jellemzőire rátérnénk, helyezkedjünk madártávlatba és egy kicsit vizsgáljuk meg, hogy is fest Akali „felülről”.
A falu településszerkezete nagyon ősinek mondható, hiszen már a 18. századi térképek is ezt az egyetlen főutcából álló formát mutatják, ami egy helyen kiszélesedett, kialakítva azt a kis teret, ahol jelenleg is állunk. A régi falu házai hosszú és keskeny szalagszerű telkeken állnak, ami az országúttól északra elterülő mezőgazdasági telkekre is jellemző volt, ezért nevezik azt a dűlőt Pántlikának.
Az Akalit 1807-től birtokló piarista rend nem volt adakozó a – mai kifejezéssel élve – „új építési telkek” kialakítása kapcsán, így az egyes családok, ha gyarapodtak, kénytelenek voltak saját telkükön építkezni. Ezért találunk az egyes portákon egymás mögött, gyakran egybe is építve, több lakóházat is. A mi kis „főterünkön” egy szinte páratlan falukép őrződött meg, melynek nyugati oldalán az egykori evangélikus iskola és tanítólakás, keleti felén pedig a régi községháza látható, ami később a tanácsnak és az önkormányzatnak is a székhelye volt. A tér északi oldalán lévő épület csipkézett oromzatát macskalépcsőnek nevezik, amely porta megtekintését mindenkinek szeretettel ajánlunk, hiszen itt került kialakításra a helyi tájház, megannyi érdekességgel - pincétől a padlásig!
A falukép fontos elemei a kőfalak, kőkerítések, de nem csak a bennük lévő római oltárkövek miatt! Ha jobban megnézzük őket, akár itt a téren is, látható, hogy többfajta pozsgás is díszlik rajtuk. A kőrózsa levele nem csak a fülfájásra gyógyír, hanem eleink szerint a villámcsapástól is megvéd, ezért hívják nálunk ménkűfűnek, melyet nem csak a kerítésekre, hanem a háztetőkre is ültettek.
A tér amellett, hogy fontos találkozási színtere volt a falubeli embereknek, a középen lévő kút miatt az állatok itatása miatt is jelentősnek számított. Akaliban főként a már emlegetett libát, szarvasmarhát és disznót tartottak nagy számban, akik természetesen a Balaton vizét is fogyasztották, – a libák pedig maguktól keresték fel nap, mint nap a tavat fürdőzési célból – de ha ez például a téli időszakban az akkoriban még jelentős, akár hónapokig is eltartó jégborítás miatt lehetetlennek bizonyult, a falu lakói innen a kútról is hordhatták állataiknak az ivóvizet.
Na, de essen szó a helyi emlékezet leghíresebb kacsájáról is, aki a főutcában lakó Matild néninek volt hűséges társa. A legismertebb történet Matild néniről és az őt mindenhova követő hűséges szárnyasáról az alábbi: mikor Matild néni a Kuti réti zöldségesébe tolta kis taligáján a trágyát, a kupac tetején üldögélve mindig ott utazott vele kedvenc kacsája is. Ezt a komikus jelenetet, minden akali lakos ismeri, hiszen sokáig része volt a falu főterének és hétköznapjainak.
Visszakanyarodva a térre meg kell még jegyeznünk, hogy ez a díszletnek sem utolsó falukép bizony több filmrendezőt is megihletett már, például részben itt játszódik a „Daruszegi vasárnapok” című alkotás is.
A falu településszerkezete nagyon ősinek mondható, hiszen már a 18. századi térképek is ezt az egyetlen főutcából álló formát mutatják, ami egy helyen kiszélesedett, kialakítva azt a kis teret, ahol jelenleg is állunk. A régi falu házai hosszú és keskeny szalagszerű telkeken állnak, ami az országúttól északra elterülő mezőgazdasági telkekre is jellemző volt, ezért nevezik azt a dűlőt Pántlikának.
Az Akalit 1807-től birtokló piarista rend nem volt adakozó a – mai kifejezéssel élve – „új építési telkek” kialakítása kapcsán, így az egyes családok, ha gyarapodtak, kénytelenek voltak saját telkükön építkezni. Ezért találunk az egyes portákon egymás mögött, gyakran egybe is építve, több lakóházat is. A mi kis „főterünkön” egy szinte páratlan falukép őrződött meg, melynek nyugati oldalán az egykori evangélikus iskola és tanítólakás, keleti felén pedig a régi községháza látható, ami később a tanácsnak és az önkormányzatnak is a székhelye volt. A tér északi oldalán lévő épület csipkézett oromzatát macskalépcsőnek nevezik, amely porta megtekintését mindenkinek szeretettel ajánlunk, hiszen itt került kialakításra a helyi tájház, megannyi érdekességgel - pincétől a padlásig!
A falukép fontos elemei a kőfalak, kőkerítések, de nem csak a bennük lévő római oltárkövek miatt! Ha jobban megnézzük őket, akár itt a téren is, látható, hogy többfajta pozsgás is díszlik rajtuk. A kőrózsa levele nem csak a fülfájásra gyógyír, hanem eleink szerint a villámcsapástól is megvéd, ezért hívják nálunk ménkűfűnek, melyet nem csak a kerítésekre, hanem a háztetőkre is ültettek.
A tér amellett, hogy fontos találkozási színtere volt a falubeli embereknek, a középen lévő kút miatt az állatok itatása miatt is jelentősnek számított. Akaliban főként a már emlegetett libát, szarvasmarhát és disznót tartottak nagy számban, akik természetesen a Balaton vizét is fogyasztották, – a libák pedig maguktól keresték fel nap, mint nap a tavat fürdőzési célból – de ha ez például a téli időszakban az akkoriban még jelentős, akár hónapokig is eltartó jégborítás miatt lehetetlennek bizonyult, a falu lakói innen a kútról is hordhatták állataiknak az ivóvizet.
Na, de essen szó a helyi emlékezet leghíresebb kacsájáról is, aki a főutcában lakó Matild néninek volt hűséges társa. A legismertebb történet Matild néniről és az őt mindenhova követő hűséges szárnyasáról az alábbi: mikor Matild néni a Kuti réti zöldségesébe tolta kis taligáján a trágyát, a kupac tetején üldögélve mindig ott utazott vele kedvenc kacsája is. Ezt a komikus jelenetet, minden akali lakos ismeri, hiszen sokáig része volt a falu főterének és hétköznapjainak.
Visszakanyarodva a térre meg kell még jegyeznünk, hogy ez a díszletnek sem utolsó falukép bizony több filmrendezőt is megihletett már, például részben itt játszódik a „Daruszegi vasárnapok” című alkotás is.
4. AKALIBA SOK A LIBA / There are many geese in Akali.
..says the Hungarian mocking rhyme about the village, but before we get to know the characteristics of Akali’s animal husbandry, let's put ourselves in a bird's eye view and take a look at what Akali looks like from above. The village's settlement structure , is very ancient, as maps from the 18th-century show this single main street form, which widened in one place to form the small square where we are standing now. The houses of the old village stand on long, narrow, ribbon-like plots, which was also typical of the agricultural plots north of the highway, hence why this area is called Pántlika. Pántlika is the name of the silk ribbon that Hungarian girls used to wear in their hair.
The Piarist Order, which had owned Akali since 1807, did not give new land to the growing families, so they were forced to continue building on their own.
This is why you can find several houses behind each other at each gate, often built as extensions of the previous house. In our little "main square", a unique village image has been preserved, with the former Lutheran school and teacher’s house on the west side and the old village hall, later the seat of the council and the municipality, on the east.
The lacework gable of the building on the north side of the square is called the cat staircase. We recommend a visit to the porch, where the local country house was built, with all the curiosities from the cellar to the attic!
The stone walls and stone fences are important elements of the village, but not only because of the Roman altar stones in them! If you look at them, even here in the square, you can see that they are decorated with several types of succulents. Houseleek leaves are not only a cure for earaches but also, according to our ancestors, protection against lightning strikes. That is why the locals call them "lightning-grass", which was planted not only on fences but also on rooftops.
As well as being an important meeting place for the people of the village, the square was also a significant drinking place for the animals because of the well in the middle. In Akali, there were mainly the forementioned geese, cattle, and pigs, who also drank the water from Lake Balaton.
The geese used to visit the lake on their own every day to bathe. In the winter, due to the considerable ice cover, the inhabitants of the village could fetch drinking water for their animals from the well.
But let's not forget the most famous duck in local memory, the faithful companion of Aunt Matild, who lived in the main street.
The most famous story about Aunt Matild and her faithful winged friend is this: when Aunt Matild used to push the manure in her little wheelbarrow to the vegetable garden in Kuti meadow, her favourite duck would always travel with her, sitting on top of the pile. This comical scene is familiar to all Akali residents, as it has long been part of the village square and everyday life.
Returning to the square, it should also be noted that this village’s scenery has inspired several film directors. For example, the film 'Sundays in Daruszeg' was partially set here.
The Piarist Order, which had owned Akali since 1807, did not give new land to the growing families, so they were forced to continue building on their own.
This is why you can find several houses behind each other at each gate, often built as extensions of the previous house. In our little "main square", a unique village image has been preserved, with the former Lutheran school and teacher’s house on the west side and the old village hall, later the seat of the council and the municipality, on the east.
The lacework gable of the building on the north side of the square is called the cat staircase. We recommend a visit to the porch, where the local country house was built, with all the curiosities from the cellar to the attic!
The stone walls and stone fences are important elements of the village, but not only because of the Roman altar stones in them! If you look at them, even here in the square, you can see that they are decorated with several types of succulents. Houseleek leaves are not only a cure for earaches but also, according to our ancestors, protection against lightning strikes. That is why the locals call them "lightning-grass", which was planted not only on fences but also on rooftops.
As well as being an important meeting place for the people of the village, the square was also a significant drinking place for the animals because of the well in the middle. In Akali, there were mainly the forementioned geese, cattle, and pigs, who also drank the water from Lake Balaton.
The geese used to visit the lake on their own every day to bathe. In the winter, due to the considerable ice cover, the inhabitants of the village could fetch drinking water for their animals from the well.
But let's not forget the most famous duck in local memory, the faithful companion of Aunt Matild, who lived in the main street.
The most famous story about Aunt Matild and her faithful winged friend is this: when Aunt Matild used to push the manure in her little wheelbarrow to the vegetable garden in Kuti meadow, her favourite duck would always travel with her, sitting on top of the pile. This comical scene is familiar to all Akali residents, as it has long been part of the village square and everyday life.
Returning to the square, it should also be noted that this village’s scenery has inspired several film directors. For example, the film 'Sundays in Daruszeg' was partially set here.
