A régi ház.
Befalazott római faragvány Szentbékkállán.
…egy kőkerítésbe építve! Álljunk szembe a kerítéssel, majd vezessük végig tekintetünket a járda feletti legalsó kősoron, ott lapul egy faragvány!
A megelőző korok tárgyi emlékeinek újra, azaz másodlagosan (vagy sokadlagosan) történő felhasználása mindig is része volt az emberiség gyakorlatának, ami nem csak a vár-, vagy épp a templomromok kőanyagának „elhordását” takarta, hanem mindez kisebb, más jellegű kőépületekkel is előfordulhatott. Erre láthatunk most egy remek példát ennél a kőkerítésnél.
A környék a rómaiak korában is lakott volt, minden bizonnyal vegyesen élhetett e tájon az őslakosnak tekinthető kelta eredetű, illetve az Itáliából ide települt népesség. Akali területén is több római kori tárgyi emlék látott napvilágot, melyek alapján joggal feltételezzük, hogy egy lakó- és gazdasági, valamint szakrális épületekkel rendelkező, komplex villagazdaság létezett a falu helyén.
Mi sem jobb bizonyíték erre, mint ez a minden valószínűség szerinti oltárkőrészlet is, rajta felirattöredékkel, melynek extra érdekessége, hogy a betűk megőrizték eredeti, vörösre festett színüket is! Hogy lehet mindez és mit keres egy 21. századi kőkerítésben római faragvány? A telek első, utcafronti, eredeti parasztházát valamikor a kilencvenes években bontották le, melynek kőanyagát a kerítés építéséhez újra felhasználták, közte ezt a már ki tudja, hányszor építőanyagként újrahasznosított kőtömböt is.
Valószínűleg az már a véletlen műve, hogy ezt a római oltárkő faragványt a kerítést építők pont írásával az utca felé, mindenki számára látható módon illesztették a falba. Egyébként, ha jobban szemügyre vesszük a kerítést, több, hasonló homokkőből faragott kőtömböt is felfedezhetünk, melyek minden bizonnyal kapcsolatba hozhatók feliratos kedvencünkkel. Balaton-felvidék-szerte számos ilyen érdekes újrafelhasználással találkozhatunk, melyeknek egyikét-másikát sikerülhet ugyan megmentenie a szakembereknek – például egy lebontás előtt álló épületből –, de legtöbbször meg kell elégednünk annyival, hogy a beépítés helyszínén szolgál színfoltul az adott településen.
A megelőző korok tárgyi emlékeinek újra, azaz másodlagosan (vagy sokadlagosan) történő felhasználása mindig is része volt az emberiség gyakorlatának, ami nem csak a vár-, vagy épp a templomromok kőanyagának „elhordását” takarta, hanem mindez kisebb, más jellegű kőépületekkel is előfordulhatott. Erre láthatunk most egy remek példát ennél a kőkerítésnél.
A környék a rómaiak korában is lakott volt, minden bizonnyal vegyesen élhetett e tájon az őslakosnak tekinthető kelta eredetű, illetve az Itáliából ide települt népesség. Akali területén is több római kori tárgyi emlék látott napvilágot, melyek alapján joggal feltételezzük, hogy egy lakó- és gazdasági, valamint szakrális épületekkel rendelkező, komplex villagazdaság létezett a falu helyén.
Mi sem jobb bizonyíték erre, mint ez a minden valószínűség szerinti oltárkőrészlet is, rajta felirattöredékkel, melynek extra érdekessége, hogy a betűk megőrizték eredeti, vörösre festett színüket is! Hogy lehet mindez és mit keres egy 21. századi kőkerítésben római faragvány? A telek első, utcafronti, eredeti parasztházát valamikor a kilencvenes években bontották le, melynek kőanyagát a kerítés építéséhez újra felhasználták, közte ezt a már ki tudja, hányszor építőanyagként újrahasznosított kőtömböt is.
Valószínűleg az már a véletlen műve, hogy ezt a római oltárkő faragványt a kerítést építők pont írásával az utca felé, mindenki számára látható módon illesztették a falba. Egyébként, ha jobban szemügyre vesszük a kerítést, több, hasonló homokkőből faragott kőtömböt is felfedezhetünk, melyek minden bizonnyal kapcsolatba hozhatók feliratos kedvencünkkel. Balaton-felvidék-szerte számos ilyen érdekes újrafelhasználással találkozhatunk, melyeknek egyikét-másikát sikerülhet ugyan megmentenie a szakembereknek – például egy lebontás előtt álló épületből –, de legtöbbször meg kell elégednünk annyival, hogy a beépítés helyszínén szolgál színfoltul az adott településen.
3. A little message from the Roman era...
...built into a stone fence! Face the fence, then guide your gaze to the bottom row above the pavement. If you look at the stones, you will find a carving!
It was a common habit of our ancestors to find new functions and reuse certain objects over and over again. Removal of stones from the walls of castles, churches, or even simple houses was a common practice.
This fence sets a perfect example of this phenomenon.
This land was inhabited in the Roman age and most likely shared by descendants of the Celts and people of Italian heritage.
Several Roman artifacts have been found in the area of Akali, which leads us to believe that a complex villa rustica (or villafarm ) which consisted of residential, economic, and sacral buildings, existed on the site of the village.
There is no better proof than this altarpiece with a fragment of an inscription on it, and the extra interesting fact that the letters have been preserved in their original red paint!
How can this be? What is a Roman carving doing in a 21st century stone fence? The first street-front original farmhouse on the site was demolished sometime in the 1990s, and its stone material was reused in the construction of the fence, including this block. The stone was recycled as a building material on possibly more than one occasion.
It is probably a coincidence that this carving of the Roman altar was inserted into the wall in a way that is visible to everyone, with the text facing the street.
If we look at the fence a little closer, we can recognise some similarly carved stones which could be linked with the one mentioned before.
There are many such interesting cases where materials are being reused in the Balaton Uplands. For example, sometimes experts can save pieces of valuable relics or material fragments of our history before a building is demolished. But, most of the time we have to be satisfied with the fact that these elements are built into our man-made constructions, making them more colourful and valuable.
It was a common habit of our ancestors to find new functions and reuse certain objects over and over again. Removal of stones from the walls of castles, churches, or even simple houses was a common practice.
This fence sets a perfect example of this phenomenon.
This land was inhabited in the Roman age and most likely shared by descendants of the Celts and people of Italian heritage.
Several Roman artifacts have been found in the area of Akali, which leads us to believe that a complex villa rustica (or villafarm ) which consisted of residential, economic, and sacral buildings, existed on the site of the village.
There is no better proof than this altarpiece with a fragment of an inscription on it, and the extra interesting fact that the letters have been preserved in their original red paint!
How can this be? What is a Roman carving doing in a 21st century stone fence? The first street-front original farmhouse on the site was demolished sometime in the 1990s, and its stone material was reused in the construction of the fence, including this block. The stone was recycled as a building material on possibly more than one occasion.
It is probably a coincidence that this carving of the Roman altar was inserted into the wall in a way that is visible to everyone, with the text facing the street.
If we look at the fence a little closer, we can recognise some similarly carved stones which could be linked with the one mentioned before.
There are many such interesting cases where materials are being reused in the Balaton Uplands. For example, sometimes experts can save pieces of valuable relics or material fragments of our history before a building is demolished. But, most of the time we have to be satisfied with the fact that these elements are built into our man-made constructions, making them more colourful and valuable.
