A sarki ház a második világháború előtt.
A Dianovits-közben.
Ha visszarepülnénk az időben mondjuk százötven évet, akkor a falu legszélső lakóházánál találnánk magunkat, nyugati irányban ugyanis idáig nyújtózkodott Akali. A gyönyörűen felújított és karban tartott épület a település egyik büszkesége, amely tökéletesen alkalmas arra, hogy néhány szóban összegezzük a falu legfontosabb építészeti jellemzőit.
Nádtető, tornác, fehérre meszelt kőfalak – intézhetnénk el röviden, de ennyivel senki sem ússza meg! A népi építészet törvényszerűsége, hogy a helyben legkönnyebben hozzáférhető alapanyagokból építkezik, így a tető náddal történő fedése is kézenfekvő volt. A nádszálakba gyakran költöznek méhek, akik egy kis mézet is tartottak maguknál az ínséges napokra. Ezt az akali gyerekek ügyesen kifigyelték, így gyakran lehetett látni, amint a srácok a tető nádszálait szívogatják, semmi mással össze nem hasonlítható kulináris élményt szerezve maguknak.
Bár településünk határában is léteztek kőbányák, ezek gyengébb minőségűnek számítottak, így a település legtöbb épülete a felsődörgicsei kőbányában bányászott mészkőből épült. A Balaton-felvidék sokszínűségének talán legfontosabb sarokpontja, hogy az egyes falvak, térségek más-más színárnyalatot képviselnek, attól függően, hogy az adott helyen hagyományosan milyen kőzetből, mészkőből, bazaltból, vagy vörös homokkőből építkeztek. Akali a fehér kő vidékén található, de vannak pirosban pompázó, barnás-feketés, sőt sárga-rózsaszínes „árnyalatú” falvaink is.
A máshol gádornak is nevezett, esetünkben mellvéddel is rendelkező tornác a kisnemesi építészet világába röpít bennünket, mely épülettípus a 18. századtól vált általánossá és szolgált mintául a környék népe számára. Bár az oromfalon olvasható évszám pontosságára nincs bizonyíték, annyit kijelenthetünk, hogy az épület építését valamikor az 1700-as évekre tehetjük.
Mielőtt továbbindulnánk a falu főutcáján, érdemes bemerészkedni a telek mellett haladó, az egyik utolsó, állandóan itt élt családról elnevezett Dianovits közbe is, amely hagyományosan a falu főutcáját kötötte össze a régi katolikus temetővel, a ma Ősök parkja néven ismert emlék- és pihenőparkkal. A Dianovits közben egy meglehetősen ritka, az egyik ház oromfalán lévő, kereszt alakú vakolatkeret megkeresésére buzdítunk mindenkit! A vakolatkeret formája arra utal, hogy az épületet a helyi birtokos Magyar Kegyes Tanítórend, azaz a piaristák építették cselédjeik számára.
Nádtető, tornác, fehérre meszelt kőfalak – intézhetnénk el röviden, de ennyivel senki sem ússza meg! A népi építészet törvényszerűsége, hogy a helyben legkönnyebben hozzáférhető alapanyagokból építkezik, így a tető náddal történő fedése is kézenfekvő volt. A nádszálakba gyakran költöznek méhek, akik egy kis mézet is tartottak maguknál az ínséges napokra. Ezt az akali gyerekek ügyesen kifigyelték, így gyakran lehetett látni, amint a srácok a tető nádszálait szívogatják, semmi mással össze nem hasonlítható kulináris élményt szerezve maguknak.
Bár településünk határában is léteztek kőbányák, ezek gyengébb minőségűnek számítottak, így a település legtöbb épülete a felsődörgicsei kőbányában bányászott mészkőből épült. A Balaton-felvidék sokszínűségének talán legfontosabb sarokpontja, hogy az egyes falvak, térségek más-más színárnyalatot képviselnek, attól függően, hogy az adott helyen hagyományosan milyen kőzetből, mészkőből, bazaltból, vagy vörös homokkőből építkeztek. Akali a fehér kő vidékén található, de vannak pirosban pompázó, barnás-feketés, sőt sárga-rózsaszínes „árnyalatú” falvaink is.
A máshol gádornak is nevezett, esetünkben mellvéddel is rendelkező tornác a kisnemesi építészet világába röpít bennünket, mely épülettípus a 18. századtól vált általánossá és szolgált mintául a környék népe számára. Bár az oromfalon olvasható évszám pontosságára nincs bizonyíték, annyit kijelenthetünk, hogy az épület építését valamikor az 1700-as évekre tehetjük.
Mielőtt továbbindulnánk a falu főutcáján, érdemes bemerészkedni a telek mellett haladó, az egyik utolsó, állandóan itt élt családról elnevezett Dianovits közbe is, amely hagyományosan a falu főutcáját kötötte össze a régi katolikus temetővel, a ma Ősök parkja néven ismert emlék- és pihenőparkkal. A Dianovits közben egy meglehetősen ritka, az egyik ház oromfalán lévő, kereszt alakú vakolatkeret megkeresésére buzdítunk mindenkit! A vakolatkeret formája arra utal, hogy az épületet a helyi birtokos Magyar Kegyes Tanítórend, azaz a piaristák építették cselédjeik számára.
2. Fascinated by colours and shapes
If we were to travel back in time, say, a hundred and fifty years, we would find ourselves at the outermost house of Akali because the edge of the village was to the west. This beautifully restored and maintained building is the pride of the village. It is the perfect place to summarise in a few words the main architectural features of the village: thatched roofs, porches, whitewashed stone walls - we could make a long story short, but why would we?
It is a hallmark of folk architecture to build with the most locally available materials, so thatching the roof was an obvious choice. But, humans are not the only creatures who use reeds as shelter. The thatch was often inhabited by bees, who also kept a little honey on hand for a rainy day. The Akali children were clever at spotting this, so you could often see the kids sucking on the reeds of the roof, giving themselves a culinary experience like no other.
There were also quarries in the vicinity of the settlement, but they were of poor quality, so most of the buildings in the settlement were built of limestone MINDED FROM the Felsődörgicse quarry.
Perhaps the most fascinating aspect of the diversity of the Lake Balaton Uplands area is that each village and place has a distinct colour, depending on the type of rock, limestone, basalt, or red sandstone that was traditionally used to build the houses. Akali is in the white stone countryside, but we also have villages in red, brownish-black, and even yellow-pink 'shades'.
The porch, also known as a clerestory, in this case with a parapet, takes us back to the world of the nobility. This type of building became common in the 18th century and served as a model for the people of the area. Although there is no proof of the exact date on the gable wall, it can be dated to the 1700s.
Before continuing along the main street of the village, it is also worth taking a look at the Dianovits' Lane, named after one of the last families to have lived here permanently. It traditionally connected the main street of the village with the old Catholic cemetery which is now known as the Ancestors' Park.
Meanwhile, in Dianovits’ Lane, we encourage you to look for a rather rare cross-shaped plaster frame on the gable wall of a house! The shape of the plaster frame suggests that the building was previously owned by the Hungarian Order of the Pious Schools , also known as the Piarists. This house was built for their servants.
It is a hallmark of folk architecture to build with the most locally available materials, so thatching the roof was an obvious choice. But, humans are not the only creatures who use reeds as shelter. The thatch was often inhabited by bees, who also kept a little honey on hand for a rainy day. The Akali children were clever at spotting this, so you could often see the kids sucking on the reeds of the roof, giving themselves a culinary experience like no other.
There were also quarries in the vicinity of the settlement, but they were of poor quality, so most of the buildings in the settlement were built of limestone MINDED FROM the Felsődörgicse quarry.
Perhaps the most fascinating aspect of the diversity of the Lake Balaton Uplands area is that each village and place has a distinct colour, depending on the type of rock, limestone, basalt, or red sandstone that was traditionally used to build the houses. Akali is in the white stone countryside, but we also have villages in red, brownish-black, and even yellow-pink 'shades'.
The porch, also known as a clerestory, in this case with a parapet, takes us back to the world of the nobility. This type of building became common in the 18th century and served as a model for the people of the area. Although there is no proof of the exact date on the gable wall, it can be dated to the 1700s.
Before continuing along the main street of the village, it is also worth taking a look at the Dianovits' Lane, named after one of the last families to have lived here permanently. It traditionally connected the main street of the village with the old Catholic cemetery which is now known as the Ancestors' Park.
Meanwhile, in Dianovits’ Lane, we encourage you to look for a rather rare cross-shaped plaster frame on the gable wall of a house! The shape of the plaster frame suggests that the building was previously owned by the Hungarian Order of the Pious Schools , also known as the Piarists. This house was built for their servants.
