Ilyen volt…
Szemben, a levert vakolat alól érdekes ívek jöttek elő…
Ma talán nehéz elképzelni, de valaha itt csordogált a Kuti réti forrás vize, s ha már erre tartott a Balaton felé, malmot is építettek rá. Az akali malom azonban nem sokáig kotyoghatott, hiszen egyetlen térkép sem jelöli, valamint az írott források is nagyon hallgatagnak bizonyulnak vele kapcsolatban.
Mégis, két biztosnak tűnő bizonyítékunk van arra vonatkozóan, hogy az épületet – mielőtt magtárrá, majd nemrég Magtárházzá változott – gabonaőrlésre használták.
Az egyik a helyi hagyomány, amely bár konkrétumokkal adós marad, mégis állítja, hogy a magtár korábban bizony malom volt.
A másik bizonyítékra pedig az épület 2018-ban zajló felújításakor bukkantunk, amely szintén az épület malom voltát igazolja.
A vakolat külső és belső eltávolítása után láthatóvá vált a kőfalazat, amely tulajdonképpen egy regénnyel ér fel számunkra.
Az épület nyugati oldalfalának legalsó részén ugyanis két befalazott, félkör alakú, hatalmas nyílást találtunk, ahol bizony egykor a malomkerék forgott! A vakolat leverése az épület eredeti, északról nyíló, senki által nem ismert bejáratát is előhozta, ami a Magtárház belsejében látható is. Hogy valaha ez bizony malom volt, a felújításkor zajló földmunkák is alátámasztották: pont ott, ahol egykor a kerék forgott, a fal külső oldalán, megtaláltuk a környező talajtól eltérő anyaggal feltöltött egykori malomárkot is, ahol az a bizonyos patak valamikor csörgedezett.
A földből egy egészen különös, homokkőből készített faragvány is előkerült, amely a kerékszerkezet egykori csapágya volt. De nem csak a földből, hanem a falból is előbukkantak érdekes kövek: az évszámos homlokzatot vissza kellett bontani, melynek anyagából egy misztikus állatalak, egy griff alakú kő került elő – azt már csak mellékesen tesszük hozzá, hogy pont az évszám feletti csúcsból.
Ha már az évszámnál tartunk, emeljük ki azt is, hogy a római számok használatát azzal magyarázhatjuk, hogy 1841-ben ez az épület is a piaristák tulajdonát képezte. Az épületben lévő lépcső egyik gerendájában szintén megtaláltuk ezt az évszámot, mellette pedig a Gy. M. monogramot, ám hogy az pontosan kit takarhat, egyelőre rejtély előttünk. Az említett tárgyak mindegyike megtekinthető az épület alsó szintjén, lessenek be oda!
A malmok korábban a társadalmi érintkezés fontos színterei voltak, hiszen találkozási pontként szolgáltak akár több falu lakói számára is. Az épületet újjávarázsoló helyi önkormányzatnak is valami hasonló célja volt, amikor új funkciót adott a malom-magtárnak: olyan közösségi tér lett belőle, amely az akaliakat és a nálunk nyaraló vendégeket egyaránt szolgálni kívánja.
Mégis, két biztosnak tűnő bizonyítékunk van arra vonatkozóan, hogy az épületet – mielőtt magtárrá, majd nemrég Magtárházzá változott – gabonaőrlésre használták.
Az egyik a helyi hagyomány, amely bár konkrétumokkal adós marad, mégis állítja, hogy a magtár korábban bizony malom volt.
A másik bizonyítékra pedig az épület 2018-ban zajló felújításakor bukkantunk, amely szintén az épület malom voltát igazolja.
A vakolat külső és belső eltávolítása után láthatóvá vált a kőfalazat, amely tulajdonképpen egy regénnyel ér fel számunkra.
Az épület nyugati oldalfalának legalsó részén ugyanis két befalazott, félkör alakú, hatalmas nyílást találtunk, ahol bizony egykor a malomkerék forgott! A vakolat leverése az épület eredeti, északról nyíló, senki által nem ismert bejáratát is előhozta, ami a Magtárház belsejében látható is. Hogy valaha ez bizony malom volt, a felújításkor zajló földmunkák is alátámasztották: pont ott, ahol egykor a kerék forgott, a fal külső oldalán, megtaláltuk a környező talajtól eltérő anyaggal feltöltött egykori malomárkot is, ahol az a bizonyos patak valamikor csörgedezett.
A földből egy egészen különös, homokkőből készített faragvány is előkerült, amely a kerékszerkezet egykori csapágya volt. De nem csak a földből, hanem a falból is előbukkantak érdekes kövek: az évszámos homlokzatot vissza kellett bontani, melynek anyagából egy misztikus állatalak, egy griff alakú kő került elő – azt már csak mellékesen tesszük hozzá, hogy pont az évszám feletti csúcsból.
Ha már az évszámnál tartunk, emeljük ki azt is, hogy a római számok használatát azzal magyarázhatjuk, hogy 1841-ben ez az épület is a piaristák tulajdonát képezte. Az épületben lévő lépcső egyik gerendájában szintén megtaláltuk ezt az évszámot, mellette pedig a Gy. M. monogramot, ám hogy az pontosan kit takarhat, egyelőre rejtély előttünk. Az említett tárgyak mindegyike megtekinthető az épület alsó szintjén, lessenek be oda!
A malmok korábban a társadalmi érintkezés fontos színterei voltak, hiszen találkozási pontként szolgáltak akár több falu lakói számára is. Az épületet újjávarázsoló helyi önkormányzatnak is valami hasonló célja volt, amikor új funkciót adott a malom-magtárnak: olyan közösségi tér lett belőle, amely az akaliakat és a nálunk nyaraló vendégeket egyaránt szolgálni kívánja.
10. A storehouse of secrets
It may be hard to imagine today, but the water of the Kuti meadow spring once flowed here and a mill was built on it. However, the Akali mill could not have operated for long, as no map indicates it, and the written sources prove to be very silent about it.
Yet, we have two seemingly certain pieces of evidence that the building was used for grain storage before it became a granary.
One piece of evidence is the local tradition, which, although it remains indebted to specifics, still claims that the granary used to be a mill.
The second piece of evidence was found during the renovation of the building in 2018.
After removing the exterior and interior of the plaster, the stone masonry became visible, which told us a lot about the transformation of the building.
We found two huge, semicircular openings in the lowest part of the western side wall of the building, where the mill wheel once rotated! The demolition of the plaster also revealed the original entrance to the building from the north, which is still visible inside the Granary.
The fact that this was once a mill was also confirmed by the earthworks during the renovation. Where the wheel once rotated, on the outside of the wall, we also found a former millstone filled with a material other than the surrounding soil, where a stream of water had once dripped.
A very peculiar sandstone carving of a former wheel bearing was also found in the ground.
From both the ground and the wall, interesting stones have emerged:
the facade with the date was demolished, and a mysterious animal-shaped stone, a griffin, was found – incidentally, it was placed on the top of the wall just above the date.
Speaking of the date, we should also point out that the use of Roman numerals can be explained by the fact that in 1841 this building was also owned by the Piarists. We can find the date in a beam of the staircase in the building, and next to the date, Gy. M.'s initials, but exactly who that could be is still a mystery to us. All of these objects are on display on the lower level of the building, so take a look.
In the past, mills were important places of social interaction, as they served as meeting points for the inhabitants of several villages. The local government that renovated the building had something similar in mind when it gave the mill-tavern a new function: a community space that would serve both Akali residents and visitors on holiday.
Yet, we have two seemingly certain pieces of evidence that the building was used for grain storage before it became a granary.
One piece of evidence is the local tradition, which, although it remains indebted to specifics, still claims that the granary used to be a mill.
The second piece of evidence was found during the renovation of the building in 2018.
After removing the exterior and interior of the plaster, the stone masonry became visible, which told us a lot about the transformation of the building.
We found two huge, semicircular openings in the lowest part of the western side wall of the building, where the mill wheel once rotated! The demolition of the plaster also revealed the original entrance to the building from the north, which is still visible inside the Granary.
The fact that this was once a mill was also confirmed by the earthworks during the renovation. Where the wheel once rotated, on the outside of the wall, we also found a former millstone filled with a material other than the surrounding soil, where a stream of water had once dripped.
A very peculiar sandstone carving of a former wheel bearing was also found in the ground.
From both the ground and the wall, interesting stones have emerged:
the facade with the date was demolished, and a mysterious animal-shaped stone, a griffin, was found – incidentally, it was placed on the top of the wall just above the date.
Speaking of the date, we should also point out that the use of Roman numerals can be explained by the fact that in 1841 this building was also owned by the Piarists. We can find the date in a beam of the staircase in the building, and next to the date, Gy. M.'s initials, but exactly who that could be is still a mystery to us. All of these objects are on display on the lower level of the building, so take a look.
In the past, mills were important places of social interaction, as they served as meeting points for the inhabitants of several villages. The local government that renovated the building had something similar in mind when it gave the mill-tavern a new function: a community space that would serve both Akali residents and visitors on holiday.
