2006 tavaszán érlelődött meg a gondolat, hogy méltó módon kellene elismerni, s az utókor számára is megörökíteni azoknak a személyeknek az alakját, munkásságát, akik Balatonakali községért, annak közösségéért kimagaslóan sokat tesznek, vagy tettek. Munkásságukkal, életművükkel gazdagították a települést, öregbítették hírnevét, hozzájárultak fejlődéséhez.
Ez a kezdeményezés vezetett el a „Balatonakali Tiszteleti Polgára” cím megalapításához, amelynek konkrétumait az alábbi rendelet tartalmazza.
11/2005. (XI. 03.) rendelet a "Balatonakali Tiszteleti Polgára" cim alapításáról és adományozásának rendjéről
Az elismerést eddig a következők kapták meg:
(1926-2006)
Balatonakaliban élt és alkotott 1987 óta. Önerőből, barátai segítő közreműködésével létrehozta saját kis galériáját, ahol állandó kiállítása mellett kortárs művészek alkotásaiból alkalmi és időszaki bemutatókat rendezett.
A művészt önzetlen küldetéstudat vezérelte, a település kulturális életének szerves részévé kívánt válni. A falu főterén felállított betlehemmel a karácsonyi közös gyertyagyújtás új hagyományát teremtette meg. A falu közössége befogadta őt. Elismerve művészi tevékenységét, elsőnek kapta meg az önkormányzattól a „Balatonakali Tiszteleti Polgára” címet, amelyet 2006 március 15-én vehetett át.
Paulikovics Pál 1926. február 16-án született Pozsonyban. Balatonakaliban hunyt el 2006. július 3-án.
Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, valamint a prágai Iparművészeti Főiskolán végezte. A Művelődési Minisztériumban, művészeti osztálya főelőadóként jelentős szerepe volt a művészeti főiskolák egyetemmé alakulásának elősegítésében (1961-1980-ig).
Vendég docensként dolgozott a Halle giebischteini Iparművészeti Főiskolán (1979).
Éveken át az Iparművészeti Főiskola meghívott előadója volt. Nevéhez fűződik a szilikátipar szakon belül az „Üvegipari Tanszék” létrehozása, valamint a teljes program és tanterv kidolgozása (1964-1980-ig).
1980-1986 között a Magyar Iparművészeti Főiskola Továbbképző Intézetének munkatársa volt.
Művészetében fontos szerepet játszik az üveg, mint anyag, annak szuverén birtoklása, formai, technikai ötletei, melyeket magában hordoz. „Játék” a tömeg, az üveg, a fény, a színek együttes hatásaival. Alkotásain keresztül érzékelteti velünk, hogy sugárzik át az üvegen az esztétikum, a humánum és a líra.
Kezdetben használati funkciójú tárgyakat készített, tervezett pohárkészleteket, hutakész díszüveg tárgyakat. Az utóbbi években tért át a művészeti üvegplasztikákra.
Egyéni kiállítások:
- 1970 · Dorottya u. Galéria, Budapest · Kulturális Kapcsolatok Intézete, Budapest
- 1974 · Esztergom
- 1975 · Varsó
- 1979 · Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
- 1982 · KPVDSZ
- 1984 · Szarajevó
- 1989 · Esztergom · Balatonfüred · Berlin · Szófia.
Válogatott csoportos kiállítások:
- 1970 · Dorottya utcai Galéria Bp.
- 1978 · Quadriennalle, Erfurt · Műcsarnok, Budapest · Iparművészeti Múzeum, Budapest · Vigadó Galéria, Budapest · Tihany . Balatonfüred . Komárom
Művek közgyűjteményekben
- Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg · Iparművészeti Múzeum, Budapest · Laczkó Dezső Múzeum Veszprém.
Munkásságáról számos írás jelent meg a hazai sajtóban és művészeti kiadványokban. Az MTV 1970-ben készített róla egy portréfilmet. A veszprémi Séd Televízió 1990-ben mutatta be életpályáját és munkásságát.
Az Akali TV 2004-ben adott képet művészetéről.
Galériájának létrehozásával az volt a célja, hogy hozzájáruljon a Balaton-felvidék képzőművészeti palettájának színesítéséhez, esztétikai élményt nyújtó lehetőségeihez.
Fiai – Paulikovics Iván szobrászművész és Paulikovics Pál gitárművész (Tóparti akkordok) – ezt a hagyományt kívánják folytatni a kis galéria teljes felújításával. Édesapjuk műalkotásaiból – azok időnkénti cseréjével - itt nyílik állandó kiállítás, előre láthatólag 2010 júliusában.
A galéria címe: 8243 Balatonakali, Kossuth u. 48.
Telefon: +36 87 444 327
Látogatási lehetőség: Előzetes bejelentkezés és időpont egyeztetés alapján.
A belépés díjtalan.
(1904-1995)
Steixner István Szentjakabfán született 1904-ben. Balatonakaliban hunyt el 1995-ben.
Édesapjának hat holdja volt, mégis taníttatta a fiát. Így került a pápai Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézetbe, ahol 1926-ban szerzett diplomát.
Somogy megyében tanított, majd a Veszprém megyei Márkóra került kántortanítónak.
Több hangszeren játszott, kedvence az orgona volt. Már az első évben megalakította a márkói férfikórust, amellyel, az együtt töltött 22 év során, számtalan sikert ért el országos versenyeken.
A németajkú község kisebbségi önkormányzatának kezdeményezésére az újonnan megalakult márkói kórus 2002-ben felvette Steixner István nevét.
1939-ben vonult be katonának, megjárta a Don-kanyart. A háború után, 1949-ben költözött családjával Balatonakaliba. Kezdetben hat osztályt tanított.
Ezzel párhuzamosan megkezdte a falu kulturális életének szervezését. Először a lebombázott „Kultúrt”-t kellett rendbe hozni. Itt kezdte el működtetni a könyvtárat, húsz kötettel… Amikor 43 évi munka után a könyvtárosi posztról leköszönt, ötezer kötetet hagyott utódjára.
Tanítóként 1965-ben ment nyugdíjba.
1949-től dolgozott meteorológiai észlelőként is. Minden áldott reggel naplóba írta a hőmérséklettel, csapadékkal, légnyomással kapcsolatos adatokat.
Krónikása is volt a falunak, 4 évtizeden át, - szintén naplószerűen - rögzítette a napi eseményeket. Kutatta, gyűjtötte a település múltjával kapcsolatos adatokat éppen úgy, mint a helyi népszokásokat, vagy a környék földrajzi neveit. Az ő munkássága képezte az alapját az Akaliról készített első monográfiának, amelyet leánya, Hudák Józsefné írt meg 1996-ban.
Néptanító volt, a szó legnemesebb értelmében. Igazi „lámpás”, hiszen a jó pedagógusnak nem pusztán szakmája van, hanem hivatása. Ha annak tekinti, egy életformát választ magának, együtt él, együtt kell élnie az emberekkel, közösséget vállalva örömükkel és bánatukkal.
Úgy tanította, „faragta” a felnövekvő nemzedéket, hogy tudta, iskolán kívüli tevékenysége, egész élete példaadó kell, hogy legyen a közösség számára.
Ezt a példát őrzik Balatonakaliban mindazok, akik ismerték Steixner Istvánt.
A „Balatonakali Tiszteleti Polgára” posztumusz elismerést 2007. március 15-én leánya, Hudák Józsefné vette át.
(írói nevén Bodosi György )
1925-ben március 24-én született Budapesten. Itt érettségizett, itt szerzett orvosi diplomát. 1950-53 között a veszprémi kórházban dolgozott, majd 1986-ig Pécsely község körorvosa lett.1987-től nyugdíjas. Lakóhelye ma is Pécsely, ezer szállal kötődik a vidékhez.
Balatonakaliban 1953-ban kezdte meg körorvosi munkáját. Heti két alkalommal rendelt. A rendelésre kerékpárral, motorral, autóval, lovaskocsival vagy szánnal, de mindig megérkezett. Biztosan számíthattak rá betegei akkor is, ha házhoz kellett őt hívni. 1976-tól már a gyógyszereket is megvásárolhatták az akaliak az orvosi rendelőben. Türelmes, lelkiismeretes munkájával kivívta minden betege szeretetét, tiszteletét.
Igazi példája volt Ő a falusi körorvosnak, aki hivatását élete minden percében előtérbe helyezte.
33 évig gyógyította Akaliban betegeit, nyugdíjba vonulásakor személyes hangú költeményében búcsúzott a „doktorságtól”.
Az orvosi tevékenységét valamint írói munkásságát Balatonakali lakói a mai napi a legnagyobb tisztelettel, és szeretettel emlegetik.
Körorvosi szolgálata idején felfigyelt a területén megtalálható néprajzi értékekre, ezekből gyűjteményt hozott létre, amelynek darabjait az akali Tájmúzeumban is megtekinthetik az érdeklődők. Hét évezred emlékei című gyűjteményét a pécselyi iskola egyik tanterében állították ki, ahol a Doktor Úr saját maga tart tárlatvezetést magas kora ellenére.
Hét verseskötete, öt prózai műve, két drámakötete és három publicisztikákat, esszéket és szociográfiai írásokat tartalmazó könyve jelent meg:
Az öröm szavai, v., 1964
Kő, kerék, víz, v., 1968
A Nap hiánya, v., 1972
A szólás vágyával, v., 1980
Völgyvallatás, irod. szociogr., 1980
Illyés Gyula Tihanyban, Pécs, életrajz, 1990
Ébresztgetések, v., 1990
Tündér Tihany, 1992
Hazában emberként,:I Egy falu orvosa, II Az árvizi hajós Vörösberény, 1994
Balatonfüred [ford. Korányi Judit, C. Jones, fotó Szelényi Károly], album, Veszprém, 1995
Az idő marasztalása Veszprém 1998
Antik játékok Veszprém 2000
Cikkek és tanulmányok:Válasz, Jelenkor, Kortárs, Fejér Megyei Szemle, Magyar Szemle, Új Horizont, Somogy, Bakony-balatoni Kalendárium mind a tíz kötete.
Balatonakaliban a könyvtár szervezésében író-olvasó találkozó keretében találkozhattak vele a helyiek legutóbb.
A doktor úrról, munkásságáról, a könyvtárban egy kedves kis gyűjteményt találhatnak.
2011. március 15-én kapta meg a kitüntető címet, melyet több civil szervezet, kezdeményezés egybehangzó javaslata alapján ítélt meg a helyi képviselő-testület.
Magas színvonalú munkája és példamutató tevékenysége elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat állami kitüntetést vehette át 2016. március 11-én a Pesti Vigadóban.
1938. január 29-én született Márkón. 1949-ben, még gyermekként került Akaliba, amikor édesapját tanítóként áthelyezték a helyi iskolába. Édesapja nyomdokaiba lépve ő is a pedagógus hivatást választotta, tanított az Akali Iskolában is, 1965-66-ban, majd a balatonfüredi Radnóti Miklós Általános Iskola tanítója lett.
Mindenki „Éva nénije” aranydiplomás pedagógus. Kiváló munkáját már felnőtté érett tanítványai a mai napig érzik és dicsérik. Példát mutat az értelmiségi magatartásra, az etikára, az ősök a nemzeti múlt tiszteletére, és a hagyományok megőrzésére. Édesapja példája nyomán úgy él a faluban, hogy a közösség minden fontos ügyét a magáénak vallja, s minden tőle telhetőt megtesz a falu érdekében. Édesapja szűkebb körben összegyűjtött helytörténeti anyagát szorgos munkával kibővítette. Levéltárakban és múzeumokban végzett kutatómunkája során feltáruló anyagból megírta Balatonakali első monográfiáját. A könyv 1996-ban jelent meg, s a mai napig az egyik legjelentősebb összefoglaló a faluról.
Az újjáalakult Nyugdíjasok Klubjában kezdettől fogva vezető szerepet vállalt. A 2006-ban megalakult Erdélyi Kör elnökeként az erdélyi testvér települési kapcsolatok ápolásában kiemelkedően eredményes munkát végez, az ő látószögében a történelmi és földrajzi fogalmak a jelen élő részévé válnak. A Magyar Kultúra napján azt ünnepeljük, ami megkülönböztet minket, magyarokat a földkerekség minden más népétől: a saját kultúránkat. Ezen a napon különös hangsúlyt kap az irodalmunkkal, nyelvünkkel, képzőművészetünkkel, néphagyományainkkal és minden más, a kultúránkhoz kapcsolódó dologgal való foglalkozás. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos elismeréseket. 2011-ben Hudák Józsefné , Akali „lámpásaként” elnyerte a Magyar Kultúra Lovagja címet, így ismét lehetősége nyílt arra, hogy a közösségnek, Balatonakalinak hírnevet szerezzen.
Balatonakali Község Önkormányzatának Képviselőtestülete 2012. évben a „Balatonakali Tiszteleti Polgára” címet Hudák Józsefné (Steixner Éva) nyugdíjas pedagógusnak adományozta.
Molnár József 1918. 07. 08-án született Akaliban. Bár tizenkét éves korában elkerült Akaliból, de mindig visszavágyott falunkba, szívesen gondolt Balaton parti településünkre.
Okleveles geológusként számos elismerés, kutatás, publikáció fűződik nevéhez. 1952-ben a Magyar Állami Földtani Intézet kutatási programjában az Eger és Demjén területén végzett mangánkutatás közben, Egerben, először kimutatta az elsődleges mangánércet, a mangánkarbonátot, majd 1952. novemberben a demjéni kutatási területen az első és a legjelentősebb olajnyom a D/6. sz. fúrásban jelentkezett. Ezt tekintjük a demjéni olaj előfordulás felfedezési időpontjának és helyének. A kőolajtermelés 1956-ban kezdődött és 2003-ban az ország 10 legnagyobb szénhidrogén előfordulása között a 6. helyen állt és az addig kitermelt kőolaj mennyisége 13 629,19 kt volt. A kutatás és a termelés tovább folytatódott. 1956-57-ben Zengővárkonyban mintaszerű vasérckutatást végzett. Az 1960-as években a Bükk és a Tokaji hegységben végzett földtani térképezést és dolomit kutatást. 1964-ben sikeresen levezette a badacsonytomaji III. sz. vízműkút kivitelezését. 1965-ben megjelent szerkesztésében a távlati földtani kutatás 10 évéről az első kötet. 1966-68 között feldolgozta a kubai Nemzeti Adattár földtudományi kutatási anyagából a korszerű számítógépes feldolgozáshoz az első közigazgatási területet. 1972-2003 között az ország földtani kutatási eredményéről évente számolt be a MiningAnnualReview-ban. Rézkutatást végzett 1953-ban a Keszthelyi-hegységben, 1974-ben Cipruson. 1981-ben megjelent a Földtani Közlöny Regiszter kötete dr. Dobos Irma társszerzővel.
1968-1978 között számos külföldi konferencián vett részt, delegációt vezetett Afrikában, Dél-Amerikában, Közel-Keleten és Európában. Nyomtatásban közel 160, kéziratban mintegy 200 munkáját tartja nyilván a földtani szakma Molnár József Budapesten 2008. 03. 10-én hunyt el. Özvegye dr. Dobos Irma jelentős összeggel támogatta Balatonakaliban az Ősök Parkja létrejöttét, itt kopjafa őrzi Molnár József emlékét.
Községünk képviselőtestülete posztumusz elismerésként 2013-ban adományozta Molnár Józsefnek a „Balatonakali Tiszteleti Polgára” címet.
1933. február 13-án született. Okleveles építészmérnök, műszaki tanár, környezetvédelmi igazságügyi szakértő. Az 50-es évektől kezdve kötődik Balatonakalihoz felesége, barátai révén. Az Akaliban megszentesített házasság, majd később a pince, szőlőbirtok, a rengeteg barát és az a sok jó ember, aki mind tiszteli és szereti, végérvényesen a mai napig Balatonakalihoz kötötte.
Amióta ismeri településünket azóta szervesen részt vesz a helyi közéletben, a település sorsának alakításában. Balatonakali épített és kulturális örökségének megőrzése terén kimagasló munkát végzett az elmúlt évtizedek során. Minden alkalommal részt vett a településrendezési eszközök módosításában, felülvizsgálatában, igaz mindig csak tanácsadóként a háttérből, ahogy ezt jelleme engedi.
Civil szervezetekben történő szerepvállalása mindenki számára példaértékű lehet. Tagja volt a Leshegyi Kertbarát Körnek, kurátora volt a „Balatonakaliért” Támogatási Közalapítványnak, ma is alelnöke a Balatonakali Történelmi Szőlőhegyek Borút Egyesületnek, tagja a BalatonviN Borlovagrendnek és nem utolsó sorban a Magyarországi Zöld Kereszt Egyesület titkára. Ismertsége és szerteágazó kapcsolatai révén hosszú évtizedek óta tudatosan és tudat alatt is öregbíti Balatonakali jó hírnevét, népszerűsíti településünket belföldön és külhonban egyaránt.
Nagy gondot fordít a sok év munkája során felhalmozott tudás átörökítésére a jövő nemzedék számára. Településünk iránt tanúsított lokálpatrióta életszemléletének megkoronázásaként 2009-ben megjelent „Balatonakali múlt, jelen, jövő” című könyve. A könyvben összefoglalta mindazokat az információkat, melyeket évtizedek során, a rá jellemző aprólékossággal összegyűjtött és rendszerezett, nagyban hozzájárul községünk népszerűsítéséhez, valamint a helyben élők ismereteinek bővítéséhez.
Balatonakali Község Önkormányzata Képviselőtestülete a „Balatonakali Tiszteleti Polgára” cím alapításáról és adományozásának rendjéről szóló11/2005. (XI. 03.) rendelete alapján, 2014. március 14-én, ünnepélyes keretek között köszöntötte legfrissebb Tiszteleti Polgárát.
1954. április 23-án született Balatonakaliban. Kereskedelmi tanulmányait követően végzettsége szerint kezdett tevékenykedni. Tóth Béla kiemelkedő és fáradhatatlan munkájával a településen általános elismerést szerzett. Ifjúkorától tevékenyen részt vesz a faluközösség életében.
Szervezőkészsége, szociális érzékenysége már fiatal korában megmutatkozott. Szakmája, végzettsége révén állandó kapcsolatban áll a lakossággal. Mióta 1998-ba megnyitotta saját üzletét, a FÉK ABC-t, az említett tevékenység szinte „intézményesült”. Nála futnak össze a hírek, számon tartja mindenki gondját-baját, névnapját – ilyenkor nem feledkezik meg – ha az ünnepeltet felfedezi a boltban - a köszöntésről, amelyhez, hölgyek esetében, virág is tartozik. A gyermekek örömére minden december 6-án az üzlet előtt áll, mint Mikulás, és fáradhatatlanul osztja az ajándékokat.
Figyelemmel kíséri a település idős lakóinak sorsát, s alkalmanként házhoz viszi az ünnepi étel-ital meglepetést. A nyugdíjas klubot rendszeresen támogatja, tagjait minden Mikuláskor megvendégeli. Partner minden közösségi megmozdulásban, akár a civil szervezetek, akár az önkormányzat kezdeményezi azokat.
Élen jár a testvértelepülési kapcsolatok ápolásában, ezek egyikét (a balástyait) ő kezdeményezte. Borlovagként, vállalkozóként számtalan eseményen vesz részt az országban és a nagyvilágban egyaránt. Ilyenkor sohasem mulasztja el szülőfaluját, megemlíteni, népszerűsíteni. Ily módon is hozzájárul Balatonakali jó hírnevének öregbítéséhez.
2015. március 15-én, nemzeti ünnepünkön adta át a település polgármestere a megtisztelő címet.
