Balatonakali és a környező táj jellemzője, hogy minden kor embere kedvelte, és ma is valami felüdítő atmoszférát, a létfontosságú elemek kedvező együttesét tapasztaljuk meg.
A kedves Látogató is érezte már?
Ha Veszprémtől vagy Akarattyától közeledve a Balaton közelségébe érünk, mosolyogni kezdünk.
A Nap-fény-tűz, víz, levegő és föld, illetve kő koncentrált, elementáris jelenlétét érezzük e térségben. Nagyszerű érzés vesz rajtunk erőt, ha meglátjuk az elterülő óriási vízfelületet. A Balatont pedig öleli a hegy, mely szőlőt nevel, ami az évszázados pincékben gyógyerejű borrá érlelődik.
A Balaton melléke ősrégi kultúrtáj, amit már több ezer éve benépesített az ember, hisz elődeink is a Balaton vonzásában éltek. Akaliban és a hozzá tartozott Ságpusztán a régészeti kutatások őskori, kelta, római kori, Árpád-kori, és azt követő középkori leleteket egyaránt föltártak.
A halban gazdag Balaton, a dús vízparti legelők, a kellemes éghajlat kedvező adottságot jelentett minden kor emberének. A mediterrán jellegű klíma és a környezeti adottságok kedveztek a szőlőtermesztésnek, a Balaton a halászatnak, a parton húzódó erdősáv pedig a vadászatnak, gyűjtögetésnek.
A hagyományos műveltségű ember egyensúlyban és szimbiózisban él a Teremtővel, a természettel. Akali egymáshoz közeli templomai katolikusok és protestánsok testvériségét szemlélteti. Az akaliak fölhasználták a természet javait és alkalmazkodtak táji jellemzőihez. Munkavégzésükben megnyilatkozott világképük, rituális gyakorlatuk, igyekezetük, hogy isteni áldásban részesülve tevékenységük gyümölcsöző legyen. Munka és kultusz, hétköznap és ünnep egymást segítő, kiegészítő realitást jelentettek. Csak annyit dolgoztak, és csak annyi javat használtak föl, amennyit az élet folyamatossága megkívánt.
Balatonakali központjában sétálva, a vízparton szemlélődve megérezzük az Isten adta és eleink formálta harmóniát.
Hívjuk és várjuk kedves Vendégeinket is, látogassák meg községünket, érezzék meg, hogy itthon vannak!
Dr. Limbacher Gábor
Térségi Muzeális Gyűjtemény igazgatója
